Kell valaki
Kell valaki
Ha valaki megkérdezné
Miért is vágyom rá,
Ha ilyen rossz velem
Hosszú lenne a válaszok sora,
Végtelen lenne feleletem.
De megpróbálom,
Egy kicsiny versbe,
Néhány rímbe
Beleszőni mit érez gyenge szívem,
Ha ő ott van,
Ha ő ott van nekem.
Kell valaki, aki megcsókol,
Erősen, vadul,
Míg a gitáron pendül a húr.
Kell valaki, aki szemembe néz,
Letörli könnyes szemem,
Mosolyra fakaszt,
Még akkor is,
Ha csak szemfényvesztés, óh, igen!
Kell valaki, aki fülembe súgja
Éjjel, a holdfényben
Hogy nálam csodálatosabbat
Keresve sem talál,
S ezt el kell, higgyem.
Kell valaki, aki mellett
Ha virrasztok,
Az álmaiban járhatok.
Aki álmában is rám mosolyog,
S nem alszik nyugton,
Mert fél nem vagyok ott.
Kell valaki, aki mínuszokban
Télen, fagyban is
Mérföldeket sétál velem
Aki mellett érezhetem
Enyém a Végtelen.
Kell valaki, aki mellett
Nem félek,
Ha életem filmje
A szemem előtt lepereg.
Kell valaki, aki a betegségemtől
Nem ijed meg!
Kell valaki, aki szorosan magához húz,
S fázós éjjelen melegít teste,
Kinek szíve dallama altatódalom
Minden este.
Kell valaki, aki csókkal altat,
Csókkal ébreszt,
S tudja, hogy fáj,
De nem ereszt.
Aki eltörli a fájdalmakat,
Aki mellet a költő,
A kicsi én újra
Dalolhat,
Akinek karjaiban otthonra lelek,
S minden-minden rosszat elfeledek.
Aki táncol velem holdfényes éjjelen,
Kinek hangja nincs,
De énekel nekem.
Ki mellett nem rettegek,
Kit őszintén, Tiszta szívből szerethetek.
Kell valaki, akivel közös jövőt álmodok,
Házat, gyermeket, motort,
S nagy boldogságot!
Kell valaki aki,
Olyan örült, mint én.
Aki ha nem ért is,
De figyel,
S bíztat: ne adjam fel!
Kell valaki,
Aki újra színpadra lök
Kiért dalolok,
S ha kell talán ölök.
Kell valaki,
Aki nélkül nem bírom ki,
Akivel rossz,
De nélküle jobb meghalni.
S igen kell,
Kell az a valaki,
Akiért eme sok rím síkolt,
Miközben még fülemben a dalunk szól,
Az égen száz csillag gyúl,
S ahogy nézem az eget,
Már annyira nem is hiányzik,
Mert alatta egy pár vagyunk,
Ahogy a 100 kis fény kigyúlt,
Szívem összes sebe újra összeforrt.
2013.nov.03.