Az Emlékezés Napja

Az Emlékezés napja

Újra eljött az Emlékezés napja,

Ezernyi emlék a szívemet marja,

Mert vágyom egy ölelésre,

Egy halk szóra,

De messze már a búcsúóra,

Örökálomra hajtottátok fejetek,

S mi már nem lehetünk veletek!

Fáj, hogy mondjam,

Hogy érezze ki él,

Mennyire fáj ez nekem,

Hogy nem hallom hangotokat,

Utamon nem fogjátok a kezem.

Halvány emlékek,

Néha álmomban látlak titeket,

Érzem, hogy figyeltek,

Mikor alszom,

Figyelitek minden rezdülésemet!

Úgy vágyom egy ölelésre,

Érte bármit megtennék,

Az életemből minden értéktelen kis vackot félretennék,

Csak lássak egy halvány mosolyt!

Érezzem azt a Szeretetet,

Melyet keresek,

De már soha meg nem lelek,

Mert tudom, hogy veletek

Oda le,

A Mélybe veszett!

De megyek tovább,

Sírotoknál néha meg-megállok,

Mert ebben a rohanó világban

Itt még megnyugvásra találok!

S vigaszt az nyújt:

 Ez mind

Csak szemfényvesztés,

Ócska felírat egy darabka kövön,

Mert még szívemben él emléketek,

Addig öleljük együtt magunkhoz az Időtlen Életet!

2013.11.01.Pf DarkAngel’94