A Veszteség
A Veszteség
Embereket, akiket szeretsz elveszteni
Olyan, mint nap, mint nap elvetélni.
Szépen, csendben, észrevétlenül elvérezni.
Tudod, hogy el kell menniük, tudod, hogy nincs dolgod velük, de
Attól még a Veszteség fáj!
Tudod, hogy ez a fájdalom a fejlődésedet szolgálja,
De belül felemészt, felőröl, mert hiszel az Álarcnak,
Szereted Őt! ( Már akit az Álarcból látsz, vagy ő láttatni hagy!)
De aki az Álarc mögött lakozik, attól bizony félsz, óvakodsz, rettegsz!
Nem élhetsz így, el kell, hogy engedd!
Most még pokoli a kín, de az idő, s a lelki békéd mindenért kárpótol majd!
Fel a Fejjel hát, s engedd el Múltad kínzó Árnyait,
Hogy újra Önmagad lehess!
S ha nem érzed magad elég erősnek,
Van ki mégsem hagy el, kitől elég erőt kapsz hozzá,
Isten segíteni fog, s két karjában átvészelheted ezt a viharos időszakot is!
Hát Tedd meg, mert az Életed Ajándék, s nem a Szenvedések sokasága!
S hidd el, ha Magadra lelsz, megleled azokat is, akik igazán számítanak,
Akik szeretnek, s akiknek hihetsz!
Megleled az Igaz kapcsolatokat Életedben, s Boldog leszel,
De legalábbis pozitívabb minden bizonnyal!
Ez az Elengedés Törvénye!
2013-11-30. DarkAngel’94